Palacsinta

Azt hiszem, palacsintát sütni tényleg mindenki tud. Mindenki ismeri a receptet.......nem baj, én azért leírom ide, hogy én hogy készítem, hátha valaki mégis ezt az egyszerű receptet keresné.

Kisgyermekes családban a palacsinta kötelező. Még nem láttam olyan rossz evő gyereket (pedig az én lányom sajnos ebbe a kategóriába tartozik), aki ne szeretné a palacsintát. Az abszolút favorit természetesen a csokis (kakaós), de gyakorlatilag bármivel tölthető: túróval, lekvárral, dióval, fahéjjal, pudinggal, a túró és a puding gazdagítható gyümölccsel, ha sós tésztát keverünk, akkor sós töltelékkel is finom (bár megmondom őszintén, nekem ez inkább "édesség"........pont mint a muffin, ami szintén készíthető sósan is, csak hát.......).....lehet tekerni kígyóba, hajtani háromszögbe, tölthető tortának és még fánk is süthető belőle.........szóval a lehetőségek száma végtelen.

Egyszer egy koleszos társam azt mondta, hogy én "burzsuá-palacsintát" sütök. Arra értette, hogy én csak tejből készítem, víz nélkül. Balatoni lány lévén láttam elég vízzel készült palacsintát (vagyis amit annak csúfolnak jó pénzért a parti büfék), köszönő viszonyban sincsenek. A tejes verziónak van állaga, van mibe beleharapni. A lényeg a jó palacsintasütő és a kellő mennyiségű olaj, akkor le se ragad. Külön előnye, hogy a mennyiség gyakorlatilag az igények szerint könnyen változtatható és ha nem megfelelő a tészta állaga, könnyen korrigálható.

Hozzávalók

2 tojás

2 ek cukor

csipet só

kb 1,5 liter tej

10-15 ek liszt

olaj a sütéshez

Elkészítés

1. A tojást a cukorral és a csipet sóval robotképpel elkeverjük, Hozzáöntjük a tej 2/3át, elkeverjük, a lisztet is simára keverjük benne (jó sűrű masszát kell kapnunk, ha nem elég a liszt, tegyünk még hozzá.....nehéz mennyiséget mondani, mert liszt és liszt között hatalmas a különbség), végül a maradék tejjel hígítjuk
2. Sütés előtt hagyjuk állni kb 10 percet
3. A palacsintasütőt hevítsük fel, kenjük ki olajjal (nem kell vastagon) és egyenletesen oszlassunk el benne egy merőkanálnyi tésztát. Süssük meg az egyik oldalát, majd fordítsuk meg. A jól megsült tészta nem ragad le! Forgatás előtt kicsit rázzuk meg a serpenyőt, hogy mozog-e a tészta. Aki nem tudja dobálni (én se szoktam), az nyugodtan használjon segédeszközt: teflonos serpenyőben külön erre a célra kapható "lapátot", nem teflonos serpenyőben gyakorlatilag egy hosszú pengéjű késsel is megfordítható.
4. Süssük meg a másik oldalát is, majd tegyük tányérra és végül töltsük meg tetszőlegesen.
5. Minden egyes palacsinta előtt olajozzuk ki a serpenyőt!